Csöbörből vödörbe esett több tízezer devizahiteles

A végtörlesztők ötöde új hitelt kapott, ezek háromnegyedét vagy saját bankjuknál, vagy egy takarékszövetkezetnél vették fel év végéig a PSZÁF adatai szerint. Az adósok nagy része havi sok ezer forintos többletterhet is vállal, csak hogy saját bankjánál maradjon.

A forinthitelből történő végtörlesztés mellett sokan nemcsak a törlesztőrészlet csökkentése miatt döntenek, hanem azért is, mert csökkenti a tőketartozást és az árfolyamkockázattól is megszabadít. Csakhogy cserébe jókora kamatkockázatot helyez az adós vállára, ami ismét a törlesztőrészlet emelkedésével fenyeget.

Drága felmérések helyett egy még drágább, de annál érdekesebb kísérletet jelent a bankszektornak a végtörlesztés. Saját bőrén tapasztalja minden hitelintézet, milyen körülmények között és milyen feltételek hatására hajlandóak az ügyfelek bankot váltani vagy éppen maradni. Az ár (vagyis a hitel törlesztőrészlete, teljes hiteldíj mutatója vagy éppen kamata) úgy tűnik, nem minden: a forinthitelből törlesztő devizahitelesek csaknem fele saját bankjánál maradt annak ellenére, hogy biztosan kijelenthető, nagy részük egy másik hitelintézetnél jobban járt volna. A bank (vagy a banki alkalmazott) ismerete, a belé vetett bizalom vagy éppen a puszta irracionalitás azonban nagyobb úrnak bizonyult. A bankok döntő része ráadásul nem részesíti jelentős anyagi előnyben saját ügyfeleit a végtörlesztési célú hitelfelvételnél. A leggyakoribb kedvezmény talán a közel 30 ezer forint költségű értékbecslés elengedése a saját ügyfelek számára.

Általában megérte volna tehát a váltás, sokan mégis saját bankjuknál maradtak; ha minimálisan is, de hozzájárulva ezzel ahhoz, hogy ne alakuljon ki igazi kamatverseny a bankok között. Pedig akár harmadával is magasabb lehet a törlesztőrészlet csak amiatt, ha valaki nem a legolcsóbb, hanem az egyik legdrágább hitelintézetet választotta. Egy ötmillió forintos hitelösszegű, végtörlesztési céllal felvett húszéves jelzáloghitel törlesztőrészlete például 9%-os hiteldíj mellett 45 ezer, 14%-os hiteldíj mellett viszont csaknem 59 ezer forint, hogy a szélsőségesebb példákat ne is említsük. A legjobban nagy általánosságban azok jártak, akik viszonylag korán ébredtek, hisz bár a hitelintézetek jó része már szeptember végén kamatemeléssel reagált a végtörlesztésből származó sokkokra, ezt követően csak tovább emelkedtek a kamatok. Az alábbi ábra nem csak a hiteltermékek közötti különbségre, de a forinthitel kamatkockázatára is rávilágít: egy 1 százalékpontos kamatemelés a futamidőtől függően 2-9%-kal növeli a törlesztőrészletet.

A megemelkedett, nem egy esetben 12% fölötti hiteldíjjal elérhető forintkamatok következménye, hogy sokan a forinthitelből történő végtörlesztés helyett inkább úgy döntenek, nem végtörlesztenek. Ha például a jelenleg jellemző frankárfolyamot (közel 260 forint) és elérhető hiteldíjat (közel 13%) vesszük alapul, az alábbi példánkban szereplő hitel havi törlesztőrészlete mindössze három százalékkal csökken a forinthitelből történő végtörlesztéssel, az akár 100-200 ezer forintos kezdeti egyszeri költségeket figyelembe véve pedig nem beszélhetünk megtakarításról. A forinthitelből végtörlesztők döntése ezért nagyban függ az árfolyam- és kamat-várakozásoktól. Ha például valaki hosszú távon 8%-os forinthitel-díjjal és 280 forintos frankárfolyammal számol, akár 36%-kal is alacsonyabb lehet a forinthitel törlesztőrészlete a meglévő frankhitelénél, ha viszont valaki 14%-os forinthitel-díjra és 180 forintos frankárfolyamra számít, a fonthitel törlesztőrészlete 49%-kal magasabb lesz a forinthitelénél. Általánosságban igaz, hogy a forinthitelből történő végtörlesztéssel az ügyfél kamatkockázatra konvertálja árfolyamkockázatát, a csökkentett tartozásnak köszönhetően azonban a legnagyobb valószínűsséggel még mindig 5-10%-kal alacsonyabb havi teherrel jár az új forint-, mint a frankhitel.

A törlesztőrészlet csökkentése és az árfolyamkockázattól való megszabadulás mellett az ügyfelek nagy része számára erős motivációt jelent a fennálló tőketartozás csökkentése is, melynek akkor van igazán nagy jelentősége, ha az ügyfél viszonylag rövid időn belül (pl. 3-4 év múlva) jelentősebb összegű előtörlesztést vagy egyösszegű végtörlesztést tervez, a frankárfolyam pedig várakozásai szerint nem megy vissza 180 forint környékére. Ekkor a forintban számított tőketartozás hirtelen csökkenése már önmagában is nagy fegyvertény, márpedig ez a tartozáselengedés a jelenlegi árfolyamszintek mellett közel 30%-os. Az alábbi ábra 8 millió forint eredeti összegű, húsz éves futamidejű hitel esetén mutatja mindezt.

Mivel az új forinthitelek nagy része BUBOR-hoz kötött kamatozású, a jegybanki alapkamat várható emelése még kikényszerítheti a folyósított forinthitelek kamatszintjének további emelését. A piaci árazás alapján fél év múlva akár 9%-ra is emelkedhet az alapkamat, ami két százalékponttal magasabb a jelenlegi szintnél. Hogy egy hasonló mértékű banki hitelkamat-emelés mivel járhat, annak megállapításához elég újra ránézni cikkünk második és harmadik ábrájára.